Volt egyszer egy LMP

Ha az elmúlt hetek óellenzéki mozgolódásait vesszük alapul, meglehetősen tarka a kép. A DK időközi parlamenti választásra gyúrt – közben Gyurcsány autóvezetői tréningen vett részt Magyarországon –; a momentumosok füstgyertyáztak, hidakat foglalnak, bejáratokat torlaszolnak el; a szocialisták nagy cégekkel küzdenek, mondván, ők a azért vannak, hogy a munkavállalókat képviseljék, emellett a korábbi vezetőiket próbálják megtartani, miután egyre többen dezertálnak – legalábbis lélekben – a Tiszához; a jobbikosok bíznak a csodában; a párbeszédesek pedig az egyetlen potensnek tűnő politikusukban, Karácsony Gergelyben, vagy még benne sem. De, hogy az LMP mit csinál, az rejtély.

A zöldek Facebook-oldalán a legutóbbi bejegyzés február 25-i, tehát több mint hónappal ezelőtt született, ekkor arról tájékoztatták a nagyérdeműt, hogy a párt képviselői harmincadik alkalommal is beadják az állambiztonsági múlt feltárását lehetővé tevő törvényjavaslatukat. Ez a nap ugyanis a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja: „ezen a napon úgy tiszteleghetünk az áldozatok emléke előtt, ha újra kísérletet teszünk a múlt bűneinek feltárására és a valódi felelősök megismerésére” – írják. Hogy ez mennyire foglalkoztatja most az embereket, azt jól jelzi, hogy mindössze hét hozzászólás érkezett a poszthoz.

A honlapjukon pedig egy toborzó fogadja az odatévedőket: 

Arról nincs információnk, hogy hányan érkeztek az utóbbi időben, de nagyon csodálkoznánk, ha egynél több emberről tudnának beszámolni. Az aktuális ügyeknél pedig három témát említenek meg, tiltakoznak az akkumulátorgyárak ellen, követelik, hogy legyen átlátható a magántőkealapok tulajdonosi köre, és arra hívnak fel, hogy védjük meg erdeinket.

Ennél talán még szembetűnőbb, hogy gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől a párt elnöke, Ungár Péter, aki néhány héttel ezelőttig rendkívül aktív volt, rendszeres vendége volt néhány televíziós csatornának, rádiós műsornak, interjúkat adott, podcastokban vett részt, ám az utóbbi időben nem tart sajtótájékoztatót, nem nyilatkozik és nincs jelen a közösségi médiában sem. 

Az LMP zuhanórepülésében nyilván szerepet játszik az is, hogy 

Így még azokkal a lehetőségekkel sem rendelkeznek, mint a többi óellenzéki párt, amelyek szintén a túlélésükért küzdenek több-kevesebb sikerrel. Nagyon úgy tűnik, az LMP-nek a tavalyi európai parlamenti választás volt az utolsó komoly megmérettetése, amire olyan nagyon nem lehetnek büszkék, mert kevesebb mint 40 ezer szavazattal mindössze 0,87 százalékot értek el, de a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint mostanában nagyjából ugyanígy vagy még rosszabbul állnak.

Az LMP-ből egyedül Kanász-Nagy Máté tűnik fel időnként a nyilvánosság előtt, ezért tőle kérdeztük meg, hogy mi van a pártjával.

„Az LMP-frakciója puccs – vagy akár azt is mondhatnám, merénylet – áldozatává vált. Csárdi Antal gyaníthatóan azért lépett ki a párt képviselő-csoportjából, mert – ezt politikai és nem anyagi értelemben értem – valamivel megkínálták, beígértek neki valamit, de szerintem átverték” – mondta el a Mandinernek a párt parlamenti képviselője. Amikor megkérdeztük, hogy Magyar Péterre-e gondol-e, ő ígérhette-e meg Csárdinak, hogy esetleg jövőre újra elindulhat a választáson a Belvárosban – de immár a Tisza Párt színeiben –, Kanász-Nagy Máté ezt a lehetőséget kizártnak nevezte, de azt mondta, sok ellenzéki politikus próbál még rúgkapálni, és próbál meg távolodni korábbi politikai közösségétől a túlélés reményében. 

Kanász-Nagy közölte, a parlamenti munka a frakciók meglétére épül, így annak megszűnése rendkívüli mértékben csökkentette a politizálási lehetőségeiket, az országgyűlési eszközeiket, a nyilvánossághoz történő hozzáférésüket. Emellett a munkatársaik mintegy 80 százalékától meg kellett válniuk, s bár az egyéni képviselőknek van bérkerete, amelynek terhére fel lehet venni kollégákat, de ez az összeg csupán a töredéke annak, amennyi pénzhez egy képviselőcsoport hozzájuthat, így képviselőnként mindössze két-három embert tudnak foglalkoztatni.

Holott a képviselők, a párt vezetői továbbra is dolgoznak, sok zöld, illetve jóléti, szociális, a munkavállalókat foglalkoztató témában hallatják a hangjukat – továbbra is fellépnek például a teljesen elhibázott és káros akkumulátorgyár-telepítések ellen –, csak mindez kevésbé éri el az emberek ingerküszöbét. 

és próbáljuk meg képviselni azt, amiben hiszünk, amit jónak tartunk, amiért megalakítottuk a pártot, s aminek köszönhetően eddig négy alkalommal bekerültünk a parlamentbe” – jelentette ki a képviselő.

Kanász-Nagy azt is elmondta, a volt frakció tagjai – leszámítva persze Csárdit – továbbra is tartják a kapcsolatot, időnként találkoznak, beszélgetnek, egyeztetnek, igyekeznek összehangolni a munkát, de azt elismeri, hogy mindez már messze nem olyan szintű és minőségű, mint amikor egy képviselőcsoportban ültek. S bár lehet, hogy Ungár Péter kevesebbet szerepel a nyilvánosság előtt, de nem tűnt el, dolgozik, Kanász-Nagy is viszonylag gyakran szokott vele beszélgetni.

Nyitóképünk: Mandiner-grafika